Gyakori jelenség, hogy a konnektorok a használat során kilazulnak, és kijönnek a falból. Ez veszélyes, mivel így a feszültség alatt álló fém részeket véletlenül megérinthetjük, ami áramütéses balesetet okozhat. A konnektorok kilazulását megelőzhetjük, azzal, hogy a készülékeket nem a vezetéküknél fogva rángatjuk ki a konnektorból, illetve ha a dugvilla kihúzásakor a másik kezünkkel megtartjuk a konnektor keretét. Kilökőkaros konnektort is használhatunk, ami megkönnyíti a dugvilla kihúzását. A kilazult konnektorokat általában könnyen vissza lehet szerelni a helyükre, de ezek tartós és stabil rögzítése már bonyolultabb lehet.

Szerelvényezés

Mik azok az elektromos szerelvények? A konnektorokat (dugaszoló aljzat, dugalj) illetve a különböző kapcsolókat összefoglaló néven szerelvényeknek hívjuk. A szerelvények általában nem közvetlenül az elektromos alapszerelés után, hanem a faljavítást és festést követően kerülnek a helyükre. Ezt a munkafolyamatot hívjuk szerelvényezésnek.

A szerelvények lehetnek falba süllyeszthetők illetve falon kívüliek. Egy falba süllyesztett szerelvény elhelyezéséhez egy előzőleg már beépített falba süllyeszthető szerelvénydoboz szükséges. Különféle szerelvénydobozok léteznek, ezek közül Magyarországon a 60-as kerek szerelvénydobozok a legelterjedtebbek. Ezek belső átmérője (illetve a szerelvényrögzítő csavarok távolsága) 60 mm, a teljes külső átmérőjük valamivel nagyobb, körülbelül 65 mm. Az alapszerelés során a szerelvénydobozok helyét koronafúróval vágják ki a falazatból, majd a szerelvénydobozokat stukatúrgipsszel rögzítik a falba. A szerelvénydobozokhoz kapcsolódnak a védőcsövek, melyekben az elektromos vezetékek futnak. A szerelvénydobozok az elektromos hálózat végpontjai, ezért elektromos kiállásoknak is nevezzük őket.

Szerelvény rögzítő körmök

A szerelvények rögzítése hagyományosan a szerelvény két oldalán elhelyezett szerelvény rögzítő körmök segítségével történik. A szerelvény rögzítő körmök csavarjait befelé csavarva a körmök egyre inkább kinyílnak és megkapaszkodnak a szerelvénydoboz oldalába, ezáltal befeszítik és rögzítik a szerelvényt. A szerelvény rögzítő körmök nem egyforma minőségűek, a drágább szerelvényeket általában erősebb rögzítőkkel látják el.

Régi és új szerelvénydobozok

A régi típusú szerelvénydobozok szélein nincsenek csavarhelyek. Az újabb szerelvénydobozok belsejében bordázat segíti a rögzítő körmök megkapaszkodását. Továbbá a szerelvényt a csavarhelyekbe szerelvényrögzítő csavarokkal becsavarozva sokkal stabilabban rögzíthetjük azt, mint a rögzítőkörmökkel.

Szerelvényrögzítő csavar

A szerelvényrögzítő csavar avagy készülékrögzítő csavar másik előnye, hogy ezekkel könnyebben beállíthatjuk a szerelvényeket, hogy azok teljesen egyenesen álljanak. A helyzetbe állító csavarokat először csak annyira szorítsuk meg, hogy a szerelvény még mozgatható legyen. A szerelvényt kis vízmérték vagy szintező lézer segítségével állítsuk be a kívánt pozícióba, majd szorítsuk meg a rögzítő csavarokat.

Villanyszerelési szaküzletben beszerezhetünk kifejezetten szerelvényrögzítő csavarokat. Ezek általában PZ1/S típusú kombinált fejkialakítású (kereszthornyú és egyenes) laposfejű korrózióálló önmetsző csavarok. Átmérőjük 3.2 mm, hosszuk eltérő lehet, általában 15-40 mm. Többek között a Kaiser gyárt ilyet. A szerelvények rögzítésére gyakorlatilag vékonyabb facsavar is alkalmas lehet.

Utólagos rögzítés szerelvénydoboz kiemelő kerettel

Előfordul, hogy a szerelvénydoboz annyira mélyen van a szerelvényhez képest, hogy a szerelvényen lévő rögzítő körmök nem érik el a szerelvénydobozt és nem tudnak megkapaszkodni benne. Például ha túl vastag a vakolat vagy ha a szerelvénydoboz beépítése után hidegburkolat került a falra. A rögzítőkörmök porózus vakolatban vagy 60 mm-nél nagyobb átmérőjű nyílásban nehezen kapaszkodnak meg.

Ilyen esetekben alkalmazhatunk szerelvénydoboz kiemelő keretet, más néven vakolat-kiegyenlítő gyűrűt. Ha a meglévő szerelvénydobozon nincsenek csavarhelyek, akkor a kiemelő keretet stukatúrgipsszel tudjuk rögzíteni. A kiemelő kereten mindig vannak csavarhelyek, így ahhoz már könnyen és stabilan rögzíthetünk bármilyen szerelvényt.

A kiemelő keret begipszeléséhez először kapcsoljuk le az adott áramkört (feszültség mentesítés), majd távolítsuk el a szerelvényt. Ha ideiglenesen leszigeteljük a vezetékek végeit (pl. rugós kötőelem, oldható Wago 221 vagy 222) akkor vissza is kapcsolhatjuk az „áramot”.

A kiemelő keret gipszelésekor csak úgy, mint a szerelvénydoboz gipszelésekor ügyeljünk arra, hogy az ne deformálódjon el, ne lógjon ki a falsíkból és megfelelő pozícióban (egyenesen) álljon. Általában kicsit körbe kell vésni a szerelvénydobozt ahhoz, hogy a kiemelő keret megfelelően illeszkedjen, illetve hogy kellő mennyiségű gipszet tudjunk köré kenni a rögzítéshez. Gipszelés előtt nem árt egy ecsettel portalanítani majd szórófejes flakonnal (spricni) megnedvesíteni a vakolatot. Miután a kiemelő keretet belenyomtuk a friss gipszbe, és beállítottuk, spaklival vagy glettvassal húzzuk le a széleinél kibuggyanó maradék gipszet. Ujjunkkal vagy egy szivacs segítségével a doboz belsejét is tisztítsuk meg. A kiemelő keret csavarhelyeit is tisztítsuk meg, hogyha belement a gipsz.

Faljavítás

A stukatúr gipsz gyorsan köt és kötés után keményebb lesz, mint a vakolat. Miután a gipsz teljesen megkötött, igény szerint lehet glettelni, csiszolni és festeni a falat. (A faljavítás általában a festő feladata.) Ha tisztán dolgozunk, úgy kevesebbet kell javítani, illetve hogyha a szerelvény kerete rátakar, akkor a faljavítás nem feltétlenül szükséges. A falhibák eltakarására használhatunk univerzális tapétavédőt avagy falvédő keretet. Ez egy olyan műanyag alátét, melyet a villanykapcsolók és dugaljak alá helyeznek, hogy megóvják a falat és a tapétát a kéz nyomaitól, a kosztól és a kopástól Többek között a Mentavill gyárt ilyet.

Ha ezekkel megvagyunk, feszültség mentesítést követően mehet is vissza a helyére a szerelvény, szépen beállítva, szerelvény rögzítő csavarok által stabilan és tartósan rögzítve!


Kilazult villanykapcsoló rögzítése

Egy konkrét esetben egy kilazult villanykapcsolót kellett rögzítenem. Az alaposabb szemrevételezés során viszont már láttam, hogy a kapcsoló rögzítésén kívül akad itt más probléma is.

• A kapcsoló mögött a falban nem volt semmilyen szerelvénydoboz.

• Hajlékony, sodrott rézvezetőjű műanyag tömlővezeték (MT kábel) volt a falba gipszelve. Ez a vezeték típus vakolat alá fix szerelésre nem alkalmas, védőcsőbe kell behúzni, avagy vakolat alá fixen szerelhető vezeték típust kell alkalmazni helyette.

• A kéteres vezeték egyik vezetőjének fekete, míg a másiknak kék színű érszigetelése volt. Ez sem szabványos, mivel mindkettő fázisvezető, egyik az állandó fázis, másik a kapcsolt fázis, melyekhez csak fekete, barna vagy szürke színű vezeték használható.

• Az eddig leírtak talán még nem is annyira súlyos hibák, viszont a vezeték túlságosan rövid volt a kapcsoló bekötéséhez, ezért valaki előzőleg már megtoldotta valami oda nem illő, nem megfelelő keresztmetszetű audió kábellel.

• Az illető a kétféle vezeték toldását nem kötőelemmel, hanem a vezetékek összesodrásával valósította meg, a kötéseket pedig festőszalaggal „szigetelte” le. Az ilyen szabálytalanul kialakított kötések nagyobb terhelés esetén tűzveszélyesek lehetnek. A nem megfelelő kontaktus miatt megnő az átmeneti ellenállás, a nagyobb ellenálláson feszültség esik, ami a kötés és a vezetékek melegedését okozza.

• A kapcsoló rugós bekötésű, melybe csak tömör vezetéket szabadott volna bekötni. Szóval ez a konstrukció bár évekig működött, mégis több szabálytalanságot és egyben több potenciális veszélyforrást tartalmazott.

Mivel az adott áramkörhöz tartozó falban lévő vezeték teljes cseréje jócskán meghaladta volna a projektre szánt időt és költséget, az MT kábel maradt a falban.

A kapcsolót és a toldásra használt vezetékeket leszereltem, a falban lévő vezetékek végeit Wago 221-412 típusú rugós kötőelemmel láttam el.

Odapróbáltam a szerelvénydoboz kiemelő keretet a nyílás fölé, majd vésővel és kalapáccsal kiigazítottam a nyílás széleit, ahol kellett. Ezen kívül spaklival megkapartam a falat a kapcsoló körül, hogy a fal felületén ne maradjon egyenetlenség, hogy a kapcsoló szépen felfeküdjön a falra. Egy kézi kompresszorral lefújtam a port és szórófejes flakonnal benedvesítettem a vakolatot.

Rugalmas gipszelő edényben stukatúrgipszet kevertem egy vékony spakli segítségével. A nyílás széleire minden irányból gipszet kentem. A még friss gipszbe belenyomtam a szerelvénydoboz kiemelő keretet, és egy rövid vízmérték segítségével beállítottam, hogy a kívánt pozícióban álljon, illetve hogy ne lógjon ki a falsíkból. Ezt követően kívülről kentem még rá némi gipszet, hogy az minden rést kitöltsön. A felesleget spaklival lehúztam. A doboz belsejéből is letöröltem a felesleges gipszet egy mosogatószivacs segítségével, és a csavarhelyeket is kitisztítottam egy ácsceruza hegyével.

A kapcsoló hátulján előzőleg megjelöltem, hogy a billentyű melyik állásában zárja az áramkört, nehogy fejjel lefelé szereljem vissza. Lepattintottam a kapcsoló mechanikáról a billenő fedelet és a keretet. Eltávolítottam a rögzítő körmöket a kapcsolóról. Mosogatószivaccsal letakarítottam a régi kapcsoló burkolatát, amennyire lehetett, majd szárazra töröltem.

A vezetékek toldására 1.5 mm2 keresztmetszetű egyeres, tömör réz vezetővel és barna színű PVC érszigeteléssel ellátott vezetéket (MCu) használtam, melyeket oldalcsípőfogóval méretre vágtam és egy automata blankoló fogóval megblankoltam. Egyik végüket a kapcsoló kivezetéseibe, másik végüket a Wago kötőelemekbe dugtam.

Közben meg is kötött a gipsz. A szerelvénydoboz kiemelő kerethez mellékelt szerelvényrögzítő csavarok segítségével lazán rögzítettem a kapcsoló mechanikáját a kiemelő kerethez a két vízszintes csavarhelynél. A pontos beállításhoz egy rövid vízmértéket helyeztem a kapcsoló tetejére, majd meghúztam a csavarokat. Végül felpattintottam a kapcsolóra a keretet és a billenő fedelet.


A javításhoz szükséges eszközök:

  • csavarhúzó készlet
  • véső
  • kalapács
  • rövid vízmérték vagy szintező lézer
  • szórófejes flakon
  • rugalmas gipszelő edény
  • vékony spakli
  • spakli
  • mosogató szivacs
  • oldalcsípőfogó
  • automata blankoló fogó

A javításhoz szükséges szerelési anyagok:

  • stukatúrgipsz
  • Wago 221-412 rugós kötőelem
  • szerelvénydoboz kiemelő keret
  • szerelvényrögzítő csavarok
  • tömör réz vezetővel és PVC érszigeteléssel ellátott egyeres vezeték (MCu)